Vainaan perua: Satavuotinen sakka

SONGLINES December 2023, Chris Wheatley | Link to review

There’s a fascinating premise behind this new release from Finnish folk violinist Emilia Lajunen, the title of which translates as ‘Legacy of the Dead: Deep in the Dregs’. Folk music has always been about creating a space which exists out of time, reflecting on the lives and experiences of everyday people, and filling that space with songs that resonate forwards and backwards through history. Here, Lajunen takes an almost literal approach, resurrecting two legendary, long-deceased Finnish fiddlers, Jalmari Siiriäinen and Juho Laitila, combining archive recordings with new material supplied by herself and long-time collaborator, the electronic sound-sculptor, Eero Grundström. Such projects require a sensitive approach, and we are in safe hands here – Lajunen is a committed student of Finnish folk, having completed studies at both the Sibelius Academy and the Royal Academy of Music, Stockholm.

There is indeed something of a phantasmagorical feel to this album, which sounds at once deeply rooted and yet soaring. On album opener ‘Elias Leppänen’, Lajunen waves hypnotic, mantra-like refrains around pulsing, thudding hand percussion. The electronic treatments are subtle yet distinctive. Lines echo off mighty cavern walls and drums boom through clouds of fog. When she sings, such as on the reeling, wonderfully emotive ‘Vilkon Laulu’, Lajunen’s voice provides a perfect counterpart to the wavering, flickering music, her delivery as ephemeral as a fairy tale. The two title-tracks, which arrive at the close of the album, provide an extraordinary immersive listening experience, delicate as a wavering flame, as illuminating as a thousand candles.

LIRA 22.9.2023, Lars Brinck | Link to review
Elchockade folktoner

Märklig och egensinnig folk-electronica med Emilia Lajunen från ett forskningsprojekt vid Sibeliusakademin i Helsingfors. Utgivningen ämnar– uppväcka en by full av besatt fiolspelmän från deras arkivgravar. Den charmigt koreograferade projektredovisningen finns på YouTube om man söker på Emilia Lajunen – Legacy of the deceased.

Den finska titeln är svåröversatt, betyder ungefär den bortgångnes arv – hundraårigt sedment/ mäsk, och syftar på att ta tillvara på och väcka liv i nedärvda traditioner.

Det klingande resultatet är flera långa spår med övervägande solostrak och sparsam med effektiv elektronik signerad Eero Grundström som ibland också kompar på munspel och fotstamp. Det låter svängigt, kärvt och lite trasigt, men alttid innerligt och med ett berättande imperativ. Lyssna! Med cd:n följer också en folder med korta anekdoter till varje spår om mer eller mindre vilsna musikanter. Ett djupdyk i arkiven som blivit något helt eget. Jag gillar!

Ekultura.hu | Link to review

Huh, ismét egy olyan album került a lejátszómba, amit hamarjában nem tudok hova tenni, mert annyira különleges, formabontó. Akkor járok a legjobban, ha a kísérletező címkét ragasztom rá, mert ez áll a legközelebb ahhoz a vízióhoz, amit a finn hegedűs, Emilia Lajunen elképzelhetett.

Az eredeti cél, hajdanvolt hagyományok, különösképpen a népi hegedűsök előtti tisztelgés nyilvánvaló, a megvalósítás azonban messze túlmutat a szabvány hagyományőrzésen. A befogadást nem könnyíti meg, hogy csupán egyetlen számban (Hoskari) hallunk éneket – Emilia Lajunen és Eero Grundström duóját. Ez viszont gyönyörű lett, kezdve az a cappella kezdéssel, majd a vérbő hangszeres résszel. Igazi talpalávaló, látom magam előtt, ahogyan a csűrben erre ropják a párok.

A többi kompozíció ettől gyökeresen eltér, és két csoportba sorolható. Az elsőbe a sokkal kísérletezőbbek tartoznak, ahol a zenészek nem a dallamot vagy a ritmust helyezik előtérbe, hanem a hangulatot, a tervszerűen elhelyezett hangokat, amelyek egy része elektronikus. Időnként olyan, mintha temetőben, vagy kihalt településen bolyonganék sötétedés után (Menuetto). Szerencsére vannak a hagyományos dalszerkezethez közelebb álló tételek (Raatikaista), ahol érvényesül Emilia Lajunen hegedűtudása. Másik kedvencem a korábbiakhoz képest több hangszert felvonultató „Satavuotinen Sakka” – bár ezt sem nevezhetem hagyományos nótának (lásd klip).

A Vainaan perua: Satavuotinen sakka album egy ígéretes bemutatkozás, tele szokatlan megoldásokkal. Megjegyzem, hogy szerintem ez a zene élőben az igazi, mert a hozzá tartozó színpadi mozgással válik teljessé.

Meghallgatásra ajánlott számok: Hoskari, Satavuotinen Sakka, Menuetto

2020-ban megjelent album (Nordic Notes)

More:
GREENMAN | Link to review
THE SOUND CAFE | Link to review